Amikor az ember azt hinné, hogy a hitel törlesztő részlete körül forognak a legröhejesebb történetek, akkor kiderül, hogy mégse.

Banknak a nevét nem mondom, mert ma már akkor is leperelik rólad a gatyát, ha őszinte vagy és az ő ügyvédjeiknek mindig nagyobb a f*sza.

A történet röviden: személyi hitel, svájci, 8 év, 1 millió volt eredetileg, nem részletezem mennyit kellet összesen visszafizetni mert az külön történet lenne. Lényeg a lényeg, hogy még másfél év lett volna hátra, ezért a kezelési költségeket, kamatokat figyelembe véve úgy döntöttünk, hogy inkább a félretett pénzből ezt most egy az egyben letudjuk.

Döntés után telefon, bank mond egy százalékos plusz költséget a végtörlesztésre. Gyors számolás, kb. 280-290 ezerre jön ki az összeg. Másnap be a bankfiókba a pénzzel, az ügyintéző hölgynek pedig előállok a tervemmel és azt is megemlítem, hogy ezzel együtt a számlámat is megszüntetném.

Pötyög a gépen, leír pár számot és a végtörlesztés kijön 289 ezerre. Szuper.

És itt kezdődnek a gondok…

Tovább pötyög a gépen, eltelik vagy 10 perc, gyanúsan ráncolja a homlokát, ezért megkérdezem, hogy történt-e valami. Kér még pár percet, hogy megnézne valamit, közben egy telefont is megejt, majd a végén közli velem, hogy sajnos mivel ez személyi hitel ezért a kedvezményes végtörlesztés erre nem vonatkozik.

Lényeg a lényeg, végeredményben kijön 322 ezer. Mondanám, hogy sokkolt az új összeg, de a hazai bankpolitikát figyelembe véve meg sem lepődöm, hogy egy sz*ros befizetésre több mint 10 százalékos felárat kérnek el. Bár ha én játszanám ezt el kicsiben másnap már vinnének bilincsben.

Szerencsére volt nálam elég pénz így kifizettem az összeget, majd újra megemlítettem, hogy szeretném megszüntetni a bankszámlámat. Mint kiderült sajnos ezt nem lehet, mert előbb a hiteltörlesztésnek végig kell mennie a rendszeren és ez kb. két nap.

OK

Elmegyek a bankból, majd pár órán belül csörög a telefonom. Az ügyintéző az. Azért hív, mert sajnos elszámoltak valamit és vissza kellene mennem, hogy befizessek még 162 Forintot (igen, jól olvassátok), mert máskülönben nem tudják lezárni a hitelt.

Ezen a ponton már a fejemet verem a falba, de persze másnap bemegyek ezt is elintézni. Ugyanaz az ügyintéző ezért szerencsére nincs plusz b*szakodás, de egy bocsánatkérésnek azért örültem volna. Azért még rákérdezek, hogy esetleg meg tudom-e szüntetni a számlát, de persze nem.

Egy héttel később újra bemegyek, a hiteltörlesztést már lekönyvelték, ismét előadom a számlamegszüntetéses tervemet. Persze a hölgy rögtön elkezdi lökni a betanított sablonszöveget. “Miért szüntetem meg?”

Szívem szerint ironikusan megjegyezném, hogy “Tudja a f*szom.”, de inkább diplomatikusan mosolygok és annyit mondok, hogy “Egy másik banknál van már számlám és nem akarok fenntartani kettőt.” Persze erre jön a következő kérdés. “És ők olcsóbbak?”.

Mosolygok tovább mint egy hülyegyerek annak reményében, hogy mihamarabb túlessünk ezen is és végre rátérhessünk a lényegre. “Régebb óta vagyok náluk” – válaszolom. Ezen a ponton szerintem már látta az arcomon lévő izomrángásokat és azt is kitalálta, ha ezt tovább folytatjuk akkor pár percen belül már csak a falon lévő lyuk fogja jelzi, hogy ő korábban itt volt, ezért inkább nem erőltette tovább a témát.

Lényeg a lényeg, végre megszüntettem a számlát. Azaz csak tettem volna, mert mint kiderült volt egy dombornyomott kártyám amit három éve kaptam és még fél évig érvényes volt (gondolom valami gyenge pillanatomban rábólintottam és végül egyszer se használtam), ezért azt is be kellene hozni a számla megszüntetéshez, mert a letiltása 20 ezer(!!!) lenne. Persze én voltam a hülye barom, hogy nem kérdeztem rá korábban – kell-e valamit hoznom a megszüntetéshez. Függetlenül attól, hogy többször is egyértelművé tettem ezt a szándékomat.

Szóval összességében szép és jó, hogy a tisztelt bankok mindenféle ürüggyel az anyám kínjára is kezelési költséget kérnek, de ezért cserébe talán szolgáltatni is megtanulhatnának.